2024.04.06-án megnyílt Vastag-Szepesi Dóra Anna képzőművész Személyes okok című kiállítása Várdán a Polgármesteri Hivatal Kiállítótermében a Várdai Művészeti Estek programsorozat keretében. A kiállítást Kecskés László Csongrád Város Képzőművészetéért Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg és ajánlotta az alkotásokat a látogatók figyelmébe.
Vastag-Szepesi Dóra Anna festőművészként szerzett diplomát 2015-ben a Szegedi Tudomány Egyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-Művészettörténet tanszékén képi ábrázolás alapszakon. Rendszeresen részt vesz kiállításokon, művésztelepeken, országos tárlatokon. Alkotó tevékenysége mellett művészeti szervezőként is segíti több hazai művésztelep munkáját. 2017-ben kitüntette a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 2022. júliusában elnyerte a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület díját a 11. Nemzetközi Groteszk Triennállén. Alkotási folyamatait a kísérletezés jellemzi, nyugodt szívvel nyúl bármilyen anyaghoz és formáláshoz, ha mondandója úgy kívánja. A várdai kiállítása bőven reprezentálta azon törekvését, hogy egyszerű hétköznapi anyagok felhasználásával is lehetséges hatni tudó alkotásokat létrehozni.
Kecskés László megnyitóbeszéde 2024.04.06-án Vastag-Szepesi Dóra Anna képzőművész Személyes okok című kiállításán:
Tisztelt jelenlévők, hölgyeim és uraim!
„Messziről jött ember azt mond amit akar”, tartja a mondás. Ám azt is beszélik, hogy „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.” A látszólagos ellenmondás föloldása talán úgy lehetséges, hogy „ A messziről jött ember bármit mondhat, de az legyen igaz.” Igyekszem ehhez tartani magam. Mindezek azért jutottak eszembe, mert, mert egyrészt: magyarországi viszonylatban Várda és Csongrád messzire esik egymástól. Ez a tény nem akadálya annak, hogy Vastag-Szepesi Dóra Anna munkáit a Várdai Művészeti Estek keretében önök is láthassák. Köszönhető ez kiváltképp Varga Balázs Bálintnak, aki meghívta őt ide. Gratulálok az ízléséhez. És természetesen köszönhető Dórának, amiért Tegnap 7 hónapos Dani fia szeretgetése, az anya szerepének semmihez sem hasonlítható, boldogító tanulása mellett szakított időt erre a kiállításra. Másrészt: a művészeti alkotásokról az igazmondás nem is olyan könnyű. Ahány néző, annyi igazság lehet. Ezért hangsúlyozom, lehetnek az enyémtől eltérő, más értelmezések is. Ahogy Radnóti Sándor esztéta egyik könyvének címével utal is erre:
„Tisztelt közönség, a kulcsot Te találj”
A messziről jöttségről: mi itt néhányan Csongrádról érkeztünk, abból a Dél-alföldi kisvárosból, ahol a Tisza és a Körös találkozik, ahol a képzőművészetnek mindig is jelentős szerepe volt és van a város kulturális életében. Erről nem kívánok bővebben beszélni, inkább átadjuk majd önöknek a „Képzőművészet Csongrádon” című, 2015-ben megjelent kötetet. Érdemes áttanulmányozni azért is, hogy képet kapjanak arról, Dóra milyen kulturális közegben nőtt fel és tanult az érettségijéig. Közben a helyi önképző körben próbálgatta, tanulta a képzőművészetet. Ezt követően 2015-ben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Rajz-Művészettörténet Tanszékén Képi Ábrázolás Alapszakon kapott diplomát.
Készülődve a megnyitóra, beszélgettünk Dórával, és ez újfent meggyőzött arról, hogy az alkotó munka alapjában véve egyéni és önéletrajzi. Erre a “Személyes okok” kiállítás cím is utal. A címet Láng Orsolya költő ugyanezen című kötetéről és verséről választotta. A versből kiderül, hogy “az igazi személyes ok csak találgatható.” Szerintem ez minden műalkotásnak egyik titka.
Kertész Imre szerint: “…tapasztalataim szerint egy műalkotás, legyen az vers, szimfónia vagy szobor-a titkaival nyűgöz le bennünket igazán. Azt is mondhatnám, hogy a mű addig él eleven életet, amíg teljesen meg nem fejtettük.” (Európa nyomasztó öröksége, Magvető, 2008. 270-271. o).
A személyesség tetten érhető abban is, hogy groteszk álarcainak saját maga az eredete. Az ő arcáról vettek mintát, majd a folyamat legvégén egy gumi álarc lett a kiállított maszkok alapja. Az álarcok nagy része papír anyagú, van néhány bőrből készült is. Kialakításukkor, megkomponálásukhoz családi levelet, festőrongyját, fémszálakat, régi tapéta darabokat, sörösüveg kupakokat, pénzérméket, édesanyja haját applikálta a papír alapba, alapra.
Így groteszk, néha nevettető, máskor megdöbbentő, ám mindenkor elgondolkodtató alkotásokat készített. Többek között megidézte Kharont, az alvilág révészét, Bacchust, a bor és mámor megtestesítőjét. A kiáltó álarc Munch Sikoly című képére emlékeztet, halálfélelmet kifejező arcával. Az alufóliával bevont arc kettős védelem, a rejtőzködés magasiskolája, az arctalanság jelképe. A Szelfi című hajfonatos munka a legvidámabb hangulatú még akkor is, ha az arc úgy van összefoltozva. A nem kívánt, nem tetsző rész kicserélhető. Ennek nagy divatja van manapság.
Van aztán olyan alkotás is, mely a halotti maszkokra emlékeztet. Ez az utolsó pillanat lenyomata. Az volt a funkciójuk a régmúlt időkben, hogy az elhunyt lelkét megakadályozza, hogy visszatérjen az élők közé. A bőrből készült alkotások az erőt, az erőszakosságot sugallják. Igaz, ezek nyújtanak igazán védelmet viselőjének. A bőr felületű, szájából tüskéket növesztő szobor-maszk (Fauve) a vadság, az erőszak jelképe. Az egymásra dobált maszkokról készült fotók, döbbenetes hatásúak. Eltorzult arcok halomban, mint a koncentrációs táborok fotóin. Dóra így nyilatkozott a maszkokról: “Megmutatni azt, hogy hogyan lehet egy élő arcot megfosztani személyiségétől, és mit adhat ez a folyamat az énképhez, a személyiség pontosabb megismeréséhez.”
Az Önképek című számítógépes grafika sorozat célja hasonló, ennek is Dóra az alanya. Ezek is kísérletek az öndefinícióra. A másológéppel készített arc képeket utólag dolgozza meg, játszva az árnyalatokkal, rétegekkel. Játszik, bár tudja, hogy “Az ember átlátszatlan- ennek köszönheti benső szabadságát.„ (Ancsel Éva: Az élet mint ismeretlen történet, 37.o.)
Tisztelt jelenlévők,
„Az ember különféle szerszámai között kétségkívül a könyv a legbámulatraméltóbb…. A könyv az emlékezés és a képzelet meghosszabbítása.” (Borges: Az ős kastély 53.o.)
Csodálkozva olvastam annak idején, hogy az írást milyen ellentmondásosan, ellenségesen fogadták. “Püthagorasz szándékosan nem írt…Nem akarta magát az írott szóhoz kötni…Azt akarta, hogy gondolatai a testi halála után tanítványai elméjében éljenek tovább.” Vagy “Platon azt mondta, hogy a könyvek olyanok, mint a képmások…amikről az ember azt hiszi hogy élnek, de ha kérdést intéz hozzájuk, akkor nem válaszolnak. Így hát…feltalálta a platoni dialógust.”
Mindkét tudós a személyek közötti kapcsolatok elszegényedésétől, az emlékezés gyengülésétől féltette embertársait. És most gondoljanak napjaink társasági, tudományos diskurzusaira a TV, a számítógép, az okos telefonok, a mesterséges intelligencia hatásairól, a velük kapcsolatos félelmeinkről. És még egy példa: Szent Ágoston Szent Ambrusról-akinek tanítványa volt- ezt írta: ”olvasás közben szeme siklott az oldalakon. Szíve az értelmet kutatta, hangja és nyelve azonban csendesen pihent.”… ”Úgy olvas, hogy nem ejti ki a szavakat.” Addig ugyanis a hangos olvasás volt a norma. “Az ókor emberének az írott szó csupán pótlék volt, a kimondott szó pótléka.” Ismerős ugye a látvány, amikor buszon, vonaton, társaságban stb. a jelenlévők telefonjaikba mélyedve elfelejtenek beszélgetni. Nincs új a nap alatt!
Vastag-Szepesi Dóra az alkotásra kiválasztott könyvet kinyitja, formázgatja, majd a lapokat egyesével összeragasztja. Száradás után megcsiszolja, így fa hatású felületeket kap. A papír így alakul vissza fává, a rend helyreáll. A csiszolás utáni írásos oldalak a rováspálcák, a képírások, az agyagtáblák ékírásos képiségét idézik. Fölállítva, megmunkálásuk után, a könyvek lapjai a fa bütüjét, az évgyűrűket idézik, az időt jelenítik meg. A szakrális, vallásos könyvek általában kisebb formátumúak hogy könnyen kézben tarthatók legyenek. A bitumen csurgatással “díszített”, kezelt könyv az anyag fényességével utalhat tartalmára. A tüskés könyv írásjelei rózsa tüskékből készültek, evvel Dóra egy alternatív írás alapjait rakta le. A bőrkötés tekintélyt ad, mint ahogy a nagy formátum is hasonló érzést kelt. Nem lehet véletlen, hogy a közlönyökből készült alkotás tekintélyes méretű. A mindenkori hatalom, hivatalosság evvel is reprezentálja jelentőségét. A tűzőgép kapcsai, mint írásjelek kicsit aggasztóak. Ugyanilyen hatású az az alkotás is, melyből tüskék állnak ki. Mindkét munka utalhat a tartalomra is. Minden korban voltak ún. kényes témák, politikai, erkölcsi, vallási kérdésekben egyaránt. Lehetnek ezek a jelzések a korhatárra vonatkozó fölhívások is.
A hét darabos könyverdőt nevezhetjük gondolat rengetegnek is Különböző témájú, korú könyvek békés egymás mellett élését láthatjuk. A Stress Book vázlatfüzetként, naplóként élte életét, melyet montázs és kollázs technikával alkotott meg Dóra.
Gondoljanak bele, ilyen apró mozaikokból, eseményekből, érzésekből, gondolat foszlányokból épül föl az életünk. Ha ezeket rögzítjük, akkor visszakereshetővé válnak és rájöhetünk arra, hogy “Tetteink valamikori számunkra volt értelmét visszaveheti az élet, de az is lehet, hogy értelmet ad annak, aminek saját idejében még jelentést sem tulajdonítottunk.” (Ancsel Éva)
Kedves ittlévők,
Könyvtárosként elfogult vagyok a könyvekkel. Ezt egy Borges idézettel bizonyítom is:
“Mikor egy régi könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv megírása óta. Ezért fontos a könyv kultuszának ápolása. Egy könyv tele lehet hibával, lehet, hogy más véleményen vagyunk, mint a szerző, de akkor is van benne valami szent, valami isteni, nem a babonás tiszteletből, hanem a boldogság, a tudás keresésének vágyából fakadóan.” (Borges: Az ős kastély 68. – 70. o.)
Befejezésül gratulálok Dórának a kiállításhoz. Önöknek érdeklődőknek kívánom, hogy leljék örömüket az alkotásokban. Közeledjenek nyitott szívvel a kiállított munkákhoz és fogadják meg Frank Stella amerikai festőművész tanácsát, miszerint: “Amit látsz, az az, amit látsz.”
Köszönöm, hogy meghallgattak, a kiállítást megnyitom.
Vastag-Szepesi Dóra Anna képzőművész kiállítása megtekinthető Várdán a Polgármesteri Hivatal Kiállítótermében 2024.05.03-ig.
